Abban nincs semmi új, hogy a tolerancia és a megértés hiánya a kevésbé szerencsés emberek irányában mindenütt jelen van.Túl gyakran fordítjuk el a fejünket, ha mások nyomorát látjuk. Az empátia olyan szóvá vált, amelyet ritkán használunk. A hazánkban tévedt migránsok gondjai különösen süket fülekre találnak.
Az előítéleteink alapján betolakodóknak látjuk őket. Nem is vesszük őket emberszámba. Olyanoknak tatrjuk őket, akik semmi jót nem tudnak nekünk okozni.
Mégis, az olyan menekültek, mint a szíriai kurd Bela Farho, aki a Belgrádhoz tartozó Obrenovacban lelt ideiglenes otthonra az alkotásaival sok szkeptikus polgártársunkat vélhetően meggyőz arról, hogy a megértésnek, a toleranciának igen is teret kellene engednünk.
Ez a sármos szíriai teljesen önként, a saját ötletétől vezérelve a koronavírusos óvintézkedések idején kicsinosította a menekültek obrenovaci ideiglenes befogadóállomásának az udvarát. Izgalmas művészetiinstallációinak a megvalósítása során az vezérelte, hogy egy kis személyes mementóval fejezze ki háláját az ideiglenesen őt befogadó közegnek.
Az udvar rendbetétele során azzal foglalatoskodott, amivel szülőhazájában, Szíriában is tevékenykedett.
„Szíriában is ez volt a munkám. Úgy gondoltam, hogy miért is ne csináljak ilyesmit Szerbiában is? Két szíriai honfitársam segédkezett a kivitelezésben, akik szintén ebben a befogadó állomásban laknak.”
Szerbia csak az ideiglenes otthonuk, hiszen a világjárvány miatt voltak kénytelenek hosszabban időzni déli szomszédunknál, mint ahogy tervezték. Ezzel a művészeti installációval szerette volna hálájukat kifejezni és csöppnyi nyomot hagyni maguk után.
Két teljes hónapig tartott a kivitelezés. A megvalósításhoz szükséges építőanyagot: téglát, sódert, cementet, villanykábeleket, vízpumpát, izzókat, festéket és szórópisztolyt a szerb menekültügyi hivatal biztosította.
Már tíz éve foglalkozom hasonló installációk megalkotásával. Mindenkit lenyűgöztem velük. Hatalmas támogatást kaptam a szerbiaiaktól. A menekültotthon személyzete mindenben segített.
Nyilatkozta a Na dlanu hírportálnak. A saját ötletétől vezérelve a koronavírusos óvintézkedések idején kicsinosította a menekültek obrenovaci ideiglenes befogadóállomásának az udvarát. Izgalmas művészeti installációinak a megvalósítása során az vezérelte, hogy egy kis személyes mementóval fejezze ki háláját az ideiglenesen őt befogadó közegnek.
Az udvar rendbetétele során azzal foglalatoskodott, amivel szülőhazájában, Szíriában is tevékenykedett.
Szíriában is ez volt a munkám. Úgy gondoltam, hogy miért is ne csináljak ilyesmit Szerbiában is? Két szíriai honfitársam segédkezett a kivitelezésben, akik szintén ebben a befogadó állomásban laknak.
Szerbia csak az ideiglenes otthonuk, hiszen a világjárvány miatt voltak kénytelenek hosszabban időzni déli szomszédunknál, mint ahogy tervezték. Ezzel a művészeti installációval szerette volna hálájukat kifejezni és csöppnyi nyomot hagyni maguk után.
Két teljes hónapig tartott a kivitelezés. A megvalósításhoz szükséges építőanyagot: téglát, sódert, cementet, villanykábeleket, vízpumpát, izzókat, festéket és szórópisztolyt a szerb menekültügyi hivatal biztosította.
Már tíz éve foglalkozom hasonló installációk megalkotásával. Mindenkit lenyűgöztem velük. Hatalmas támogatást kaptam a szerbiaiaktól. A menekültotthon személyzete mindenben segített.
Nem minden szerb "migráns-simogató". Egy Filip keresztnevű fiatalember az obrenovaci befogadó állomás kerítését az autójával próbálta áttépni, majd miutáűn kudarcot vallott, nagy sebességgel a főbejáraton hajtott a migránsok közé és migránsellenes mondatokat skandált:
Nem szeretném, hogy a barátnőmet az obrenovaci tábor migránsai támadják meg! Nem akarom, hogy az én katonaságom és az én népem migránsokat óvjon! Nem akarom a pravoszlávjaimat muzulmánnak adni!
A fiatalember egy Leviatan nevű állatvédő szervezet tagja. E szervezet aktivistái az állatvédelem mellett nem leplezik migránsellenességület sem. A szervezet egyik vezetője sem határolódott el Filiptől, mint ahogy kiderül az Al Jazeera balkáni adásának összefoglalójából is:
"Filip többé nem tűrhette, hogy a migránsok zaklatják. Annak ellenére, hogy a mozgalnunk jelképeit nem hordozta és egyéni akciót hajtott végre, nem határolódom el tőle. Ilyenek a mi legényeink. Lobbanékonyak és igazságosak." – szerepel Pavle Bihali, a Leviatan egyik vezetőjének a közleményében.
